Felvette a kapcsolatot a dunaharaszti polgármesteri hivatal jegyzője a gyámüggyel annak érdekében, hogy a vasárnap fiát halálra verő férfi nevelt gyermekeivel kapcsolatban szükség esetén intézkedhessenek – közölte a város polgármestere hétfőn az MTI helyszínen tájékozódó munkatársával. Szalay László (független) elmondta, hogy mivel az apa jelenlegi élettársa két kiskorút vitt a közös háztartásba, a tragédia kapcsán a jegyzőnek, illetve a gyámügynek meg kell győződnie arról, hogy az asszony gyermekei jó kezekben vannak-e, vagy ki kell őket emelni a környezetükből.
A polgármester hozzátette: mélységesen megrendítette őt, illetve munkatársait a haláleset, melynek esetleges előzményeiről nem volt tudomásuk. Talán azért, mert a gyermek nem Dunaharasztiba, hanem Soroksárra járt iskolába. A szomszédok, illetve a környéken lakók – akik közül többen vasárnap este gyertyát gyújtottak a tragédia helyszínén – sem tettek korábban bejelentést esetleges bántalmazásról – jegyezte meg Szalay László.
Az MTI tudósítója a halálos gyermekveréssel kapcsolatban a helyiektől azt hallotta, hogy a kis Gábor – akinek sérülésein állítólag még a tapasztalt rendőrök is elborzadtak – augusztusban lett volna 11 éves. Többen elmondták, hogy a fiú édesanyja szívbeteg volt, s körülbelül 6 éve egy szállodában öngyilkosságot követett el. A gyermek ekkor még óvodába járt, a szomszédok próbáltak „lelket” önteni belé. Több környékbeli lakos úgy emlékszik: ekkortól kezdett „furcsán” viselkedni a fiú, akit apja új élettársának beköltözése után szinte „bujtattak” a fürkésző tekintetek előtt. Néhány szomszéd szerint így, vagy úgy, de a kis Gábor nevelőanyját is felelősség terheli a történtekért.
Vasárnap délután Dunaharasztiban olyan súlyosan bántalmazta fiát egy 45 éves férfi, hogy a gyermeket mentőhelikopterrel szállították kórházba, de életét már nem tudták megmenteni. A rendőrség kihallgatta, majd őrizetbe vette az apát. Tette indítékairól egyelőre nem adnak felvilágosítást.
forrás:www.hvg.hu
Loading ...
2330 Dunaharaszti, Damjanich u. 36.
Megdöbbentő! Különösen az, hogy évek óta verték, kínozták a kisfiút.
http://halasztelekma.hu/2010/07/pokoli-miatyank-%E2%80%93-egy-agyonvert-kisfiuert/
Ja, és csak egy kérdés: mitől független az MSZP színekben indult polgármester?
Attól, hogy az MSZP most éppen nem népszerű. Az első választáskor még lelekes MSZP-s volt, mert akkor futott aszekér és ő egyákltalán nem volt ismert. A második alkalmával még nem látszott, hogy ez túl sokat vinne. Most viszont már ciki az MSZP egy sikeresnek beállított városvezető esetében.
Elvileg a miénkről is az a hír járja, hogy már fogason a piros kaftán (htelek). Arra viszont számítania kell: a fele kampány a szociságról, majd annak a megtagadásáról szól. Semmilyen érv nem lesz mellettük: nincs a másik oldallal jó kapcsolatuk, ami fontos egy jó fejlesztési politikához, és még a sajátjaikat is megtagadják.
A gyermeket nem vették fel a helyi iskolába. Ennek miértjéről még jegyzőkönyvet is vettek fel a hivatalban, vagyis volt a hivatal munkatársainak tudomása a gyermekről. Nem a gyermekkel volt gond, hanem a körülményeivel, helyzetével és az apjával.
Akkor a gyermekvédelmi felelősök és a gyámügyi munkatársak nem hiszem, hogy meggyőződtek arról, hogy a kisfiu problémái miből adódnak. Legegyszerűbb a gondtól megszabadulni.
Senki sem tőrödött azzal, hogy ez az ember egyaltalán alkalmas-e gyermeke nevelésére, vagy csak ártatlan életének kioltására.
Ennek az élettársnak is hatalmas a felelőssége. Döbbenet, hogy mellette halálra lehet verni egy gyereket.
Tisztelt Emberek!
Ez a tragédia egy HELYBELI családban történt, egy olyan családban, akit sokan ismerhetünk!
Egy KISGYEREK az áldozat, aki KÍNOK, KÍNJÁVAL HALT MEG!
Ott maradt egy igen szerény körülmények között élő anya, ha jól vagyok informálva 3 kisgyermekkel, akik szemtanúi is lehettek az eseménynek!
És Maguk számára, az ebből a hír érték, hogy melyik párhoz tartozik, vagy nem tartozik a Polgármesterünk?!
Tudom, hogy kezdődik a kampány, de ne ilyen hírek késztessenek embereket kampányolni!
Gondolom lesz még alkalom!
Kérem, ne, alacsonyodjanak már le idáig!
Szégyellem magam Önök miatt is!
Drscsákné Kerekes Gabriella
Hello!
Döbbenetes dolog, egy jóérzésű ember nem tudja megérteni, hiszen az állatok is védik a kicsinyeiket.
Amiért írok, mert arra vagyok kíváncsi, hogy igaz-e, hogy végignézte az élettárs és annak édesapja a teljes verést?
Megköszönöm a felvilágosítást!
Ha ez igaz és az élettár és annak apja tétlenül hagyta, hogy ez az állat agyonverje a gyermeket, akkor nekik is felelniük kell a segítségnyújtás elmulasztása miatt!
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/vadallat-szijjal-verte-agyon-a-kisfiat-2023244/
Köszönöm, a cikkben is ezt írják. Szörnyű!
Vajon ebben az esetben mi a különbség a “segítségnyújtás elmulasztása” vagy a “tettestárs” között?
Érdekes a “drága apuci”, a közösségi oldala alapján a következő klubbok tagja:
-Kutyabarátok közössége
-Magyar Bűnüldözők Szakmai Egyesülete
-Polgárőrök
Remélhetőleg nő lesz belőle a sitten!!!!
Kedves Gabriella! Ez már a harmadik cikk a témáról, amiben csak lábjegyzetben esik szó a történtekről. Inkább a vérciki miatti “tüsténkedés” az, amiről írnak, inkább az utólagos “magyarázatok” gyűjteménye. Ebben az esetben pont az a szörnyű, hogy a lélektelen munka is része a tragédiának, amit utólag a “mélységesen megrendítette őt és munkatársait” már nem kompenzálhat. Természetesen a polgármester nem tudhat mindenről, és ilyen esetek után hasonló PC nyilatkozatokat tesz mindegyik. A kérdés szerintem nem offolása volt a témának.
Igaz, csak hallomás alapján értesültem arról, hogy a nagyszülők szerették volna magukhoz venni a gyermeket, mint ahogy a helyszínen jártaktól azt is hallottam, hogy a kisfiú az indokoltnál rosszabb körülmények között élt. Nem találtak párnát a szobájában, szakadozott paplanja volt és a másik két gyerekhez képest jóval komforttalanabb lehetett az élete. Szegénykém afféle “hamupipőke” volt fiúban.
Ha ezek az információk valósak, szerintem a hivatal, vagy a jogszabályok is részesei annak, hogy az eset bekövetkezhetett. Addig, amíg szeretetben élő családoktól egy sima határozattal képesek elvenni gyerekeket azért, mert önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetbe kerültek, addig nem tudom elfogadni a sajnálkozást, és a “mélységes megrendülést” – ezt a kisfiút rendszeresen verték, és a veréseknek látható nyoma kellett legyen. A helyszínelés rengeteg régi vérnyomot talált.
Ezzel nem a Dunaharaszti hivatalt szerettem volna ostorozni, hanem minden olyan hivatalt, ahol lélektelen papírmunka folyik, mindenféle empátia nélkül.
Az említettek miatt eltekintek a szégyenkezéstől és maradok továbbra is azon a véleményen, nem most és itt kell szégyenkeznie senkinek
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/eveken-at-kinozta-a-gyilkos-apa-a-fiat-2023324/
A gyermek már óvodás korában védelemre, segítségre szorult. Azok szégyeljék magukat, akik közönyösek voltak és nem tettek semmit érte. Ez morálisan elfogadhatatlan.
A helyi polgárőrség pedig hiába fényezi magát, ha ilyen szadisták bekerülhetnek a vezetőségükbe.
Tisztelt Ajtony!
Nem a hivatalt védem, ha, nem gyomorforgatónak találom, hogy egy ilyen cikk, ami egy gyerek szörnyű halál híre, készteti Önt és másokat, hogy politizáljak, kampányoljanak!
Akár melyik más cikkhez írhattak volna ehhez hasonló hozzászólást, nem jegyeztem volna meg, sőt!
Mindenki tudja Harasztin, de ezek szerint Ön nem, hogy melyik oldalhoz tartozom!
Szörnyülködhetünk, kereshetjük a hibát a rendszerben, de egy GYEREK SZÖRNYŰ HALÁLESETÉVEL, sem más ember halálhírével nem illik, nem való a kampányolás!
A FIDESZ és a KDMP polgári és keresztény párt!
Ez sem egy polgárhoz, sem egy keresztényhez illő cselekedet?
Nem hinném!
A kampánynak meg van az ideje és helye!
Tegye akkor és ott amikor itt az ideje, ne kíméljen sem hivatalt, sem senkit!
Többet nem kívánok hozzászólni, de kérem, gondolkodjon, el mit szólna, ha ezt az Ön egyik ismerőse, rokona, családtagja estén tennék mások!
Drscsákné Kerekes Gabriella
Kedves Gabriella! Újra végignéztem a honlapot – ez nem a kisfiú halálhíre!
A halálról szóló hír 11-én: http://dunaharasztima.hu/?p=13514
A második hír 12-én: http://dunaharasztima.hu/?p=13533
A harmadik cikk, aminek a hozzászólásait növeljük éppen, már messze nem a megrendülésről, inkább a körülményekről szól.
Sokatmondónak tartom azt is, hogy kimondottan ezt az egy témát érzi “sértőnek” és keresztényi, valamint polgári értékrend szerint elítélendőnek. Ugyanitt számos más, közvetlenül a gyász és a megrendülés témakörén kívüli megjegyzés már nem zavarja. Indulatossága – ami jól látható bőségesen alkalmazott kiemeléseinél – szintén nem a kegyeletet mutatják.
Nem fogok Önöknél senkinek se kampányolni, lévén másik településről “vendégeskedtem”, és úgy gondolom az első hozzászólásomnál belinkelt cikk talán mutat valamit az “érzéketlenségemről”.
Úgy gondolom, hogy nem nekem – és valószínűleg – nem az itt megjelenő hozzászólóknak kell szégyenkezni, ha a mai ismeretek alapján valamiféle szégyenpadot szeretnének felállítani.
A demagógiát egyébként nem szeretem
Kérem, engedjék meg, hogy néhány mondattal hozzászóljak az itt folyó vitához.
Városunkban – többek között – azért nem történt eddig ilyen borzalom, mert a jelzőrendszer jól működött. Nagyon szoros a kapcsolat ennek résztvevői, az oktatási intézmények, a gyermekvédelmi szakemberek, a civil szervezetek, az egyházak, a rendőrség, a gyermekorvosok, a védőnők (és még sorolhatnám) között; családokkal, gyermekekkel kapcsolatos esetkonferenciák zajlanak, a gyermekjóléti szolgálat munkatársai járják a családokat, arról nem beszélve, hogy szabadidejükből mennyit áldoznak a nehéz sorsú családokra. Számos tragédiát előztünk már meg a jelzőrendszer segítségével.
A döbbenetes az, hogy az utóbbi négy évben erről a családról egyetlen egy jelzés nem érkezett. Senkitől, még a szomszédoktól, a rokonoktól sem, senkitől. Ez nagyon ritka; de gondoljanak csak a közelmúltban a tényői családirtásra, ahol a szomszédok rendes, jóravaló szülőnek tartották az apukát.
Hadd tegyek helyre néhány dolgot. Soha nem akarunk a “gondoktól szabadulni”, főleg nem ilyen áron. A gyermeket az apa vitte el annak idején az óvodából (talán emlékeznek a Juszt-műsor – enyhén szólva – ferdítéseire), mondván, a haraszti óvodák nem felelnek meg neki. Iskolába Soroksárra járt a gyermek. Nem maradt – az immár csonka – családban három kiskorú, hanem egy kiskorú (15 éves) gyermek és az ő testvére, aki már nagykorú.
“Addig, amíg szeretetben élő családoktól egy sima határozattal képesek elvenni gyerekeket azért, mert önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetbe kerültek, addig nem tudom elfogadni a sajnálkozást, és a “mélységes megrendülést” – ezt a kisfiút rendszeresen verték, és a veréseknek látható nyoma kellett legyen.” – írja Ajtony. Olyan családtól, ahol a szeretet uralkodik, még soha nem vettünk el gyereket. Nem a szegénység vagy a gazdagság a fokmérője annak, hogy valaki tisztességesen neveli-e a gyermekét; ezt mi is tudjuk. Lehet, hogy Ön nem fogadja el a mi megrendülésünket, de ez még nem változtat azon, hogy mi is szülők, sőt, érző lények vagyunk, és soha nem fogjuk elfelejteni ezt a kisfiút, és örökké az fog róla eszünkbe jutni, hogy bárcsak történt volna bármi, bármi, ami ezt az egészet megakadályozhatta volna.
Kiss Gergely aljegyző
Van itt néhány ellentmondás!
A cikk szerint nem az apa vitte el a gyermeket a helyi óvodából, hanem az óvodai véleményre hivatkozva nem vették fel a II. Rákoczi Ferenc Ált. Iskolába.
http://www.mtv.hu/modernkepmesek/cikk.php?id=239995
Ha a gyermek helyben tanulhatott volna, akkor a helyi “jelzőrendszer” tudomást szerez a családi problémáról.
Már aktuális lenne az óvodák által az iskoláskort elérő gyermekekről kiadott dilettáns véleményeket is kontrollálni, ami alapján eldöntik az iskolai felvételt.
Már óvodás korában tudtak a gyermek körülményeiről, mégsem probáltak helyben segíteni, inkább szabdultak a problémától.
Ennek a kisgyereknek a helyzetét akkor sem a helyi óvodában, iskolában és a hivatalban sem érezték át és nem tettek érte semmit. A tragikus történethez ez is hozzátartozik.
Lehet kezdeni a mosakodást mind a három részről, de már sajnos késő!
Bűnösök közt cinkos aki néma!
Aljegyző Úr korrekt válaszával lezárhatnánk ezt a vitát.
Röviden: szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit sértett bármelyik mondatom – első sorban Gabriellától!
Tisztelt Aljegyző Úr! Önöket – a dunaharaszti közszolgálati dolgozókat szintén megkövetem! Mint említettem, vendégként regisztráltam, így itt, e sajnálatos eset kapcsán gondoltam olyan felháborító esetre – lehet, hogy esetekre – ahol a munkáját elvesztett család nem tudta fizetni a lakás hiteleit. A végrehajtás során az utcára tették őket – talán más emlékszik arra, hogy óbudai fiatal párt és bútorait mutatta több TV csatorna is – ami után a gyerekeket “természetesen” intézetbe vitte az ottani gyámügy. Ismerve az intézeti ellátás költségeit, olcsóbb lett volna az átmeneti segítség a családnak. Persze ott sem a gyámügyesek, vagy a gyermekjóléti szolgálat a gonosz, hanem szerintem maga a rendszer, amiben nincs mérlegelési lehetőség, vagy maguk a jogszabályok alkalmatlanok a megszokottól eltérő esetek kezelésére.
Tisztelt mindenki
egy véleményem van az üggyel kapcsolatban. mind a 3 embert akasztófára. Én ha valaki az én gyerekemre kezet emelne vagy úgy megütné ahogy az az ember tette élve beleztem volna ki. aki meg végignézte ugyan olyan bűnös mit aki el követte.
Kedves Mudokon
nyugi a börtönbe ha meg tudják miért került be nyugodt lehetsz meg kapja ott bent ami jár neki.
Még valami
Amikor a rendőr azt mondja családi vitára hogy csak akkor tud beleszólni ha vér folyik és addig nem akkor miről is beszélünk?? Ha a gyámügy az iskola tudott a gyermek nehéz sorsáról akkor mért nem intézkedtek. Azt nekem ne mondja senki hogy pl egy tanár nem látja hogy baj van.
bár aki nem él át ilyen helyzeteket hiába tanulta nem ismeri fel a jeleket. pedig nagyon láthatóak egy bántalmazott gyereknél. nehogy már én 8 általános sulival észre vettem volna a gyámügy meg nem. én a gyerek bántalmazókat azonnali halálbüntetésre ítélném. Kár hogy el törülték.
Most már bárki bármit mondhat, a gyermeket nem tudjuk megmenteni. De ugyanúgy itt fogunk élni, ide adjuk iskolába a gyermekeinket, ahol a rendszer ilyen szarul működik. Milyen rendszer? Gyermekvédelmi, gyámügy, iskolák…ha egyes általános iskolákban van is szociálpedagógus, és jók is, akkor is a környezetnek fokozott figyelmet kell szentelni minden egyes gyermekre…főleg, hogyha az édesanya már nem él, és főleg akkor, hogyha ráadásul pszichés okok végett került a halálba. Elég sok panasz van a helyi gimnáziumban folyó munkákra is. Elismerem, hogy az iskola színvonala az elmúlt években nagy százalékban emelkedett, de azt a módszert, hogy a “probléma megoldása egyenesen a problémát okozó eltávolítása” nem normális dolog. Az a gyerek ugyanúgy vinni fogja tovább a vállán a problémáit, egy másik iskolába, újra be kell illeszkednie, stb. És a pedagógusoknak lenne a legfőbb feladatuk még segíteni, és nem megszabadulni… sajnálom a kisfiút, de úgy gondolom, ez is megerősít abban, hogy azt gondoljam, kis hazánkban is megérdemelnék a szociális munkások, szociálpedagógusok, ifjúságsegítők az elismerést és a munkalehetőséget, hiszen kell!!! Látjuk, hogy kell…
Üdvözlettel, B.