5 éves a FIDU Egyesület, Dunaharaszti egyik legismertebb civil szervezete.
Az évforduló alkalmából beszélgettünk Szabó Nórával, az egyesület elnökével, aki egyben az egyesület motorja, a fő programszervező is.
Nóra, hogyan született meg 5 éve a gondolat, hogy egy civil egyesület szervezésére és vezetésére add a fejed?
12-en – barátok, ismerősök – alakítottuk meg az Egyesületet. Céljaink voltak. Az egyesületi tagokban közös az, hogy azonos az értékrendünk (talán helyesebb úgy mondanom, hogy értékek mellett állunk ki, merthogy ugye nincs ilyen és olyan értékrend, abból csak egy van, a többi az értéktelenrend). Mindannyiunk számára fontos a magyar kultúra, az igazi művészet, a hagyományőrzés. Az első cél az volt, hogy magyar táncházat szervezzünk gyerekeknek Harasztiban – mert mégiscsak szégyen, hogy a (általam egyébként nagyra tisztelt helyi) sváb kultúra mögött a magyar le- és elmaradott városunkban – és nem is akármennyire. A vezetésre engem szavaztak meg, én pedig elvállaltam.
Kik a tagok? Sokan úgy gondolják, hogy bizonyára pedagógusok foglalkoznak kulturális programok szervezésével. Így van ez?
Nem. Noha van pedagógus is közöttünk – engem is első diplomám tanárságra jogosít fel -, de nem ez a jellemző. Van közöttünk pl. mérnök, programozó mérnök, közgazdász és egyetemista diák is.
Hogyan jött a névötlet? Aki nem tudná, mondjuk el, mi a teljes nevetek!
A névválasztás viszonylag egyszerű történet. Azt akartuk, hogy benne legyen a város neve, és utaljon arra, hogy egy aktív, újító szerveződés vagyunk. Így került bele a fiatalok szó. Azután összeraktuk. A teljes nevünk: Fiatalok Dunaharasztiért Egyesület. Ebből van a rövidnevünk, a FIDU. Megjegyzem, néha eszembe jut, hogy alapító tagságunk kiöregszik a nevünkből… – de lelki- szellemi értelemben azt hiszem, mit sem változtunk – és ez számít igazán.
Miben látod a civil szféra szükségességét a közéletben, hisz szemmel láthatólag mindent a politika dönt el?
A civil szférának nagy a felelőssége a mai Magyarországon. Mindig is nagy volt, és kiválóan töltötte be hivatását a századelején és persze azelőtt. Mindannyian olvashattunk XX. század eleji írásokban, legyen az újság vagy regény, szakmai,- sport-, hobby- és akár nő-egyletekről és különféle társas körökről és egyéb társaságokról. Ezek mind civil alakulatok voltak. Mind képviseltek valamit, vagy valakiket – sportágat, érdeket. Szerveztek, közösséget formáltak, jótékonykodtak, ki mire alakult. Természetes részei voltak a társadalomnak. Aztán eltűntek a civil szerveződések, és egy paternalista műtársadalom jött, mely kitisztította a társadalomból a szabad gondolkodás lehetőségével együtt a szabadon szerveződött civil alakulatok lehetőségét is. Kb. 40 év után aztán szinte gyökértelenül újra indultak hazánkban a civil szerveződések, a 90-es évek elején. Szükség volt rájuk. Azoknak, akik alakítják, és a civil szféra munkáján keresztül azoknak, akik a környezetükben élnek.
Ezek a civil szervezetek, körök, egyletek, klubok, egyesületek, alapítványok különböző célokkal, más-más társadalmi réteg számára, és különböző komolysági fokon működnek, legtöbbször olyan szolgálattal, amit a közintézményi rendszer (pl. kultúr-, művelődési házak) nem vagy részben biztosít.
Egyre többen jönnek rá – de még mindig kevesen – hogy ha szeretnének valamit működtetni, programot élvezni, akkor tegyenek érte, és ne várják az államtól a megvalósítást! A paternalista szemléletet nehezen hagyják el honfitársaink. Pedig az önszerveződésnek minden szinten egyre nagyobb szerepe lesz. Hisz az ország egyre rosszabban áll, egyre jobban elszegényedik.
Néha soknak tűnik a civil szervezetek száma. Az ember nem tudja, hogyan igazodjon el, melyiket támogassa. Sokakról kiderül, hogy nem helyesen, néha nem etikusan használja fel pénzeit. Te hogy látod ezt? Mi alapján tudhatjuk, hogy jó helyre kerül a támogatás?
A nagy civil szerveződéseknél az interneten könnyen megnézhető, hogy mennyit költenek a támogatott célokra és mennyi az úgynevezett működési költségük. Ennek van egy egészséges aránya. Nyilván nem lehet nagy szervezetet főállású alkalmazott nélkül, irodabérlet és rezsiköltség nélkül üzemeltetni. De nem mindegy, hogy a nekik adott forintjainkból mennyit használnak ezekre a költségekre és mennyi jut a fontos célok megoldására.
A FIDU esete igen könnyen leírható. A programjaink nagyon költségesek, mert mindig van fizetett közreműködő (zenész, előadó, oktató). 0%-ot költünk működésre a FIDU költségvetéséből (azaz bérre, rezsire). Minden pénz, amit elnyerünk, adományként kapunk, mind a programok szervezésére fordítjuk – és még bele is teszünk, hogy fedeződjön. A belépő jegyes rendezvények esetén a belépő jegyek forintjai, de pl. a fogyasztott üdítőből származó bevétel is a program fedezésére fordítódik.
Milyen kulturális és egyéb rendezvényeket szerveztetek, és mik a terveitek?
5 éve szervezünk magyar táncházat gyerekeknek. Mára már havi két alkalommal. Az Üsztürü, erdélyi zenekar muzsikál, illetve Gáspár Attila oktató-koreográfus az irányító. Emellett évente 1-2 nagyszabású gyerekrendezvényt szervezünk, melyeken az évek folyamán egyre inkább a kézműveskedés, hagyományőrző foglalatosságok irányába igyekszünk mozdulni. Agyagozni, nemezelni is lehet, illetve íjászkodni és táncolni is.
Felnőttek számára is szerveztünk eddig minden évben 1-2 estet. Ezek közéleti, kulturális estek. Vendégünk volt már pl. Eperjes Károly és Dörner György művészurak, Lukács Csaba publicista, Murányi László tanár úr 56-os filmjével, valamint Sándor György művészúr, de több érdekes film vetítését is magunk mögött tudjuk már.
Milyen korosztályt céloztok meg a rendezvényeitekkel?
A válasz majdnem egyértelmű, de mégsem. A táncházunk hirdetés szerint gyermekeknek szól, a valóságban azonban egy családi program. A gyerekek szüleikkel érkeznek, és mindenki táncol. Nagyrészt olyan családokból áll a közönségünk, amelyekben a szülők gyerekkorukban találkoztak már a néptánccal – ez kitörölhetetlen élmény. Épp ezért nagyra becsülöm azokat a családokat, szülőket, akik – annak ellenére, hogy nekik kimaradt a gyerekkorukból a magyar kultúra ezen szelete – eljárnak a táncházba, nem hagyják, hogy gyermekeik életéből is kimaradjon.
A felnőtt programok tekintetében mondhatnánk, hogy világos, hogy kik az úgy nevezett célcsoport. Elgondolkodtató az a tapasztalatunk, hogy a 18 és 40 év közötti dunaharaszti társadalom hiányzik a helyi kulturális rendezvényekről – persze mindig tisztelet a kivételnek. Tudom, a kisgyermekes szülők helyzete nem egyszerű esti programok tervezésében, noha az érdeklődés és az egyeztetés csodákat tesz. Bátorítok mindenkit – mi is hasonló cipőben járunk 3 kis gyermekünkkel, de vannak megoldások, pedig nagyszülő nincs a közelben.
Mi és még 1-2 helyi civil szervezet hirdeti a programokat, és nyilván az jön el, akit érdekel – aki nem a celebeket és a „sztárokat” nézi a karosszékéből.
Ez kiábrándultan hangzott. Nem felesleges munka a programok szervezése?
Szó sincs róla. Egyáltalán nem. Van igényes közönség Harasztiban, akik nagyon örülnek, és hálásak a meghívott vendégekért. Nem felesleges a munka, sosem az!
Nagy sikere volt az eddigi FIDU Gyereknapoknak, a Játszóudvaroknak. Eddig egy kisebb udvarban rendeztétek, idén egy a gimnázium udvarán egy nagyobb szabásút szerveztetek! Szeretnétek még fokozni ezt?
Nem hiszem, hogy fokoznunk kellene és lehetne. Inkább irányváltásban gondolkozunk. Letisztítani a programot tartalmilag. Ez még munkál a fejemben, a jövő zenéje. A helyszín változtatása szükségszerű volt, mert évről évre nő a programlátogatók száma, és nem szeretnénk, ha a hely szűke miatt nem lehetne élvezni a Játszónapunkat. 4-500 embernek nagy mozgástér kell.
Látva a programok sokszínűségét – az állandó táncház, gyereknap, közéleti- és irodalmi estek – rengeteg munkát kíván ez tőled. Hogy bírod mindezt, hisz közben három gyermeket is nevelsz?
Az energiám és az igényem a munkára Isten adománya, mint bármi más, ami az embernek jó és hasznára válik. Az külön öröm számomra, hogy az energiát, amit kapok, nem csak magam számára hasznosítom, hanem olyan munkára is használom, amivel másoknak is örömet szerzek. Ez így van jól. Persze lemondással is jár. Az időt mindig kevésnek érzem. Közhely, de néha jó volna, ha 60 órás volna a nap, kitölteném. Valóban estéket és éjszakákat töltök a szervezésekkel, amit mások szórakozásra és pihenésre használnak. A férjem igazi segítség, támogat abban, hogy én tehessem a dolgomat, és csúcsidőszakokban nem gond, hogy ő vacsoráztassa és fürdesse a gyermekeinket.
Ha már a család, magánélet jött szóba: mit csinálsz a hétköznapokban és mit szoktatok csinálni családosan?
Az elmúlt néhány évben szinte tisztán Anya tudtam lenni – a hétköznapokban, mert legkisebb gyermekünk, Hunor Botond nemrég töltötte be harmadik életévét. Egy ideig nem lesz sok változás ezen a téren, mert a gyerekek körüli teendő olyan sok, és nagyfokú időbeni rugalmasságot kíván, hogy legjobbnak látjuk, ha én körülöttük és velük vagyok. A férjem nagyon elfoglalt, felelősségteljes a munkája és sokat van úton. Szeretnék majd dolgozni, még valahol hasznos lenni – fontos számomra a szellemi szinten tartás és fejlődés is -, egyelőre csak keveset, és rugalmas időbeosztásban.
A családi programjainkra nagy gondot fordítunk. Tervezzük azokat, hogy mindenkinek érdekes legyen, és változatos. Mindannyian szeretünk kerékpározni, vártúrázni, gombászni és fürdőzni. Minden évben elmegyünk 2-3 Kormorán és Ismerős Arcok koncertre. Bendegúz fiunk 9 éves lévén a várak és harcosok, a történelem hadvezéralakjai körül gondolkodik. Hanga lányunk -8 lesz- a kézműveskedés bűvöletében él. Botond apró figurákkal játszik, kutyákkal, katonákkal. Mi, a szülők a honfoglalás kori templomokat szeretjük látogatni. Persze az állatkert és a Természettudományi Múzeum sem maradhat ki évente legalább egyszer. Ami pedig mindennapi program: az esti felolvasás. Mesék, és egyre inkább novellák és történelmi regények – folytatásos módon.
Az öt év alatt bizonyára rengeteg visszajelzést kaptál. Milyen a fogadtatása a civil kezdeményezésnek a lakosság részéről?
Valóban sok, és csupa baráti visszajelzést kapott az Egyesületünk és én is. A civil kezdeményezést – különösen, akik tudják, hogy mi is civilként, egyesületként működni – úgy látom, becsülik az emberek. A munkát, a programokat értékelik. Sokan csodálkoznak is, hogy miért tesszük mi a dolgainkat, hisz nem fizet érte senki, sőt a saját pénzadományainkkal járulunk hozzá a rendezvények működtetéséhez és sikeréhez.
Tényleg, miből finanszírozzátok a rendezvényeiteket?
Örülök, hogy beszélünk erről. Mert amellett, hogy évente két pályázatot beadunk, és elnyerünk pályázati pénzt a városi és a megyei pályázaton is, beszélni szeretnék azokról, akik adományaikkal hozzájárultak, hozzájárulnak a programok megvalósításához. Évek óta önzetlen támogatónk a gyerekrendezvényünk ingyenes büféjéhez: a Demeter Zöldségüzlet, a Marcella Cukrászda és a Ruff Pékség. Örülök, hogy ez most leíratik, és az olvasó megtudja. Évek óta folyamatos támogatónk még a Dekor Stúdió üzlet (Tesco épületében), a Paprika Pizzéria (Taksony), és Knapp Tibor barátunk. Köszönet illeti természetesen azokat is, akik alkalmilag járultak hozzá 1-1 program finanszírozásához, mint a Tilly Órás üzlet, a Textilbarlangot, a Szebényi Autójavítót, Idősb és Ifj. Heil Ádám.
Ne hagyjam ki azokat sem a köszönetből, akik csatlakoztak a szervezőmunkánkhoz – önzetlenül, barátságból, és azért, mert jó érzés számukra, ha együtt dolgozhatunk jó programokért, mások öröméért. Munkájukért nem kapnak mást, mint a rendezvény résztvevőinek mosolyát és az én „Köszönöm”-et. Ezúton is köszönöm nekik, hogy számíthattam és számíthatok rájuk.
Azok alapján, amit elmondtál, ember legyen a talpán, aki civil szervezet alakítására adja a fejét!
Szerintem csak szemlélet kérdése. Ha megvan valakiben a közösség iránti elkötelezettség, azaz örömet, jó érzést nyújt számára, hogy másoknak örömet szerez, akkor minden más nehézség leküzdhető.
Nem gondolkodhatunk úgy, hogy valami ezért vagy azért nem fog menni. Mindig a megoldásokon kell gondolkodni és eszközöket keresni és találni hozzá. Csak úgy, mint az élet más terén…
Mi magunk is szívesen látjuk, látnánk új arcokat a szervezésben. Akinek szimpatikus az, amit teszünk, és van kedve feladatot vállalni, biztosan megtaláljuk közösen a tennivalóit. Keressen minket! Persze ha valakinek annyira szimpatikus, hogy támogatná is – pl. szeretné Rudolf Pétert Harasztiban látni, és ennek finanszírozásában segít – mi megszervezzük.
Drukkolok, hogy nyitott fülekre találj a felhívásokkal. További sikeres munkát és kitartást! Köszönöm a beszélgetést.
Köszönöm, hogy megkeresett kérdéseivel.
Loading ...
